Hogy lett egy 40 feletti nőből, aki utált tükörbe nézni, valaki, aki minden nap edz?
Spoiler: nem könnyen, és nem egyik napról a másikra. Üdv, Ildikó vagyok.
Negyvenkét évesen választanom kellett az élet és a halál között. Olyan is volt, hogy 220-as vérnyomással vitt be a mentő a kórházba. Az egész családom túlsúlyos volt, én pedig már gyerekként megtapasztaltam, milyen érzés kilógni a sorból. Folyamatosan csúfoltak a súlyom miatt, és sokáig elhittem, hogy ilyen az életem, ezen úgysem lehet változtatni. Éveken át cipeltem magammal nemcsak a plusz kilókat, hanem az önbizalomhiányt, a szégyent és a kudarcokat is.
Teljesen világossá vált, hogy nem halogathatom tovább a változást. Nem volt sportos múltam, nem voltak különleges génjeim, és fogalmam sem volt, mit csinálok a konditeremben. Egyetlen dolgom volt: eldöntöttem, hogy elkezdem. És aztán másnap is. Meg azután is.
Nem volt látványos. Nem volt varázsütés. A változás nem egyetlen nagy döntésből áll, hanem több ezer apró, sokszor unalmas döntésből, amelyeket akkor is meghozol, amikor semmi kedved hozzá. Egy séta. Egy edzés. Aztán még egy. És még egy. Kalóriadeficit.
Nem azért osztom meg a történetemet, mert tökéletes vagyok. Hanem mert nem vagyok az. Ugyanazokkal a nehézségekkel küzdöttem, mint sokan mások. A különbség csak annyi, hogy egy napon úgy döntöttem, nem adom fel. Ma már több mint 40 kilogrammot fogytam, rendszeresen sportolok, fitness instruktor lettem, és ami számomra a legnagyobb eredmény: már évek óta nem szedek vérnyomáscsökkentő gyógyszert sem, megnőtt az önbizalmam, és már a tükörbe is bele merek nézni.
A nehéz út — őszintén
43 kiló ment le hat év alatt. Ennyi súly után a bőr nem mindig „ugrik vissza” — nálam négy bőreltávolító műtét lett a vége. Ezt is megmutattam, mert szerintem ehhez is jogod van tudni az igazságot. A fogyás nem mindig instagramos. De megéri.
…a baromkodás viszont végig megvolt. 😄
Hat év, dióhéjban
Elegem lett. Nem diéta, nem fogadalom — csak egy „most tényleg”. Elkezdtem mozogni, és megtanultam főzni úgy, hogy ne legyen büntetés.
Mentek le a kilók, jött az erő. Elkezdtem megosztani a hétköznapokat — a jó napokat és a bukásokat is. Kiderült, hogy másoknak pont ez kell.
A nagy fogyás után jött a bőrfelesleg. Négy műtét, sok türelem. Nem titkoltam el — szerintem ez is hozzátartozik az igazsághoz.
Fitness instruktor és táplálkozási tanácsadó lettem. Ma már nem csak magamért csinálom: segítek azoknak, akik most állnak a startnál.
A baromkodás nem opcionális
Ha követsz valahol, már tudod: nem vagyok a steril, mosolygós fitneszguru típus. Vágok hülye arcokat, elrontok recepteket, és néha edzés közben úgy nézek ki, mint aki áramütést kapott. Direkt. Mert a komolykodás elriaszt, a nevetés meg összehoz.
A célom nem az, hogy irigykedj rám. Hanem hogy azt érezd: „ha ő, akkor én is” — és közben jól is érezd magad. Mert ha az életmódváltás csak szenvedés, fél év múlva feladod. Ha viszont van benne öröm (és egy kis baromkodás), akkor marad.
Amiben hiszek
Nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Nem a kor, nem a génjeid, nem a kezdő súlyod dönti el, meddig jutsz — hanem az, hogy elindulsz-e, és kitartasz-e. Én 40 felett, 43 kilóval a hátamon indultam. Ha sikerült, neked is sikerülhet.
És fontos: személyre szabott étrendet nem adok — táplálkozási tanácsadóként javaslatokat és irányt adok, a többit együtt rakjuk össze. Őszinte leszek veled végig.
Kész vagy elindulni?
Nézd meg, mivel tudok segíteni — a mintaétrendtől a személyes kíséretig.